A szegedi várat a 13. század második felében építették, valószínű, hogy egy már korábban meglévő erődítés erőteljes kibővítésével. Az Alföld legnagyobb téglavára ezt követően századokon keresztül a város meghatározó központi épületegyüttese volt, olyan fontos események helyszíne, mint a szegedi béke (1444) vagy éppen az ifjú Hunyadi Mátyás királlyá választását megelőző tárgyalások. A török hódoltságot követően a vár elvesztette katonai jelentőségét, a Habsburg uralkodók börtönként hasznosították. I. Ferenc József engedélye alapján a Nagyárvizet követően, viharos gyorsasággal bontotta el a város lakossága, a középkori téglák enyhítették az újjáépülő városban mutatkozó építőanyag-ínséget. A megmaradt részt, az egykori Mária Terézia kaput legutóbb 1999-ben restaurálták, kiállítóhelyet, régészeti raktárt és tanácstermet alakítottak ki benne. A feltárás során került elő a várudvar közepén egykor állt középkori templom maradványa is. A feltöltés előtti, eredeti térszintet mutató maradványok mellett figyelmet érdemelnek a vár bontása során napvilágra került román, gótikus, reneszánsz és barokk faragott kövek, amik az udvaron található kőtárban tekinthetők meg.