A szegedi várat a 13. század második felében építették, valószínű, hogy egy már korábban meglévő erődítés erőteljes kibővítésével. Az Alföld legnagyobb téglavára ezt követően századokon keresztül a város meghatározó központi épületegyüttese volt, olyan fontos események helyszíne, mint a szegedi béke (1444) vagy éppen az ifjú Hunyadi Mátyás királlyá választását megelőző tárgyalások. A török hódoltságot követően a vár elvesztette katonai jelentőségét, a Habsburg uralkodók börtönként hasznosították. I. Ferenc József engedélye alapján a Nagyárvizet követően, viharos gyorsasággal bontotta el a város lakossága, a középkori téglák enyhítették az újjáépülő városban mutatkozó építőanyag-ínséget. A megmaradt részt, az egykori Mária Terézia kaput legutóbb 1999-ben restaurálták, kiállítóhelyet, régészeti raktárt és tanácstermet alakítottak ki benne. A feltárás során került elő a várudvar közepén egykor állt középkori templom maradványa is. A feltöltés előtti, eredeti térszintet mutató maradványok mellett figyelmet érdemelnek a vár bontása során napvilágra került román, gótikus, reneszánsz és barokk faragott kövek, amik az udvaron található kőtárban tekinthetők meg.

A milleniumi építkezési láz legimpozánsabb szegedi alkotása az 1896-ban, neoklasszicista stílusban megépült Közművelődési Palota. A korinthoszi oszlopokból képzett, timpanonnal fedett előcsarnok, a szimmetrikus szerkezet és a fehér falak nyugodt méltóságot árasztanak. Az épületet a városi múzeum és a Somogyi-könyvtár számára építették, Móra Ferenc igazgatósága (1917-34) alatt bővült a kiállítások sora, restaurátorműhely és raktárak készültek el. A nevét viselő múzeumban személyes tárgyaival berendezett emlékszoba is várja a látogatókat. A szegedi mesterségeket bemutató néprajzi kiállítás, a patikatörténeti bemutató, “Minden, ami arany” c. kiállítás és az állandó képzőművészeti gyűjtemény mellett értékes időszaki kiállítások is színesítik a múzeum kínálatát.

“Szeresd felebarátodat … ” bibliai parancs héberül és magyarul olvasható az 1903-ban elkészült Új Zsinagóga diadalívén. A magyar nyelv használata az épület tervezésében aktívan közreműködő tudós főrabbi, Lőw Immánuel hatásának tudható be, aki iránymutatásaival segítette Baumhorn Lipót építész munkáját. A Róth Miksa műhelyében készült üvegablakok és a páratlan szépségű, szimbolikus tartalmú üvegkupola az eklektikus zsinagóga egyedi ékességei. A belső teret az elefántcsontszín, az arany és a kék díszítések szemet gyönyörködtető összhangja uralja. Az oltár jeruzsálemi márványból készült zárköve, a frigyszekrény nílusi akácfából faragott ajtaja, a féldrágakövekkel díszített menórák és a Biblia növényeit megjelenítő falfestmények egyaránt figyelemre méltóak. A kiváló akusztikájú zsinagóga orgona – és értékes könnyűzenei koncertek különleges helyszíne.

A tornyát díszítő figura miatt Kakasos templomnak is nevezett épület 1884-ben készült el, Schulek Frigyes tervei alapján. Megépítése a Nagyárvíz utáni újjáépítést jellemző összefogás szép példája. Helyét Tisza Lajos királyi biztos közbenjárása alapján jelölték ki, a város ingyenesen adta át az egyháznak, a mélyen fekvő telek feltöltését pedig saját költségén vállalta Gregersen Guilbrandt, norvég építési vállalkozó, aki maga is református lévén szívügyének tekintette a templomépítést. A kis alapterületű, neogótikus stílusú templom háromszög alakú telekre épült. Alaprajza háromlevelű lóherére emlékeztet, hajói 120˚-os szöget zárnak be egymással. A templommal átellenben áll a Református palota, Magyar Ede 1911-ből származó, eklektikus-szecessziós stílusú alkotása.

Magyar Ede építész harmincéves korában, 1907-ben építette meg a magyaros szecesszió példaértékű alkotását, a Reök-palotát. Az építtető, Munkácsy Mihály unokaöccse, Reök Iván vízépítő mérnök volt, ezért a víz lett az épület meghatározó motívuma. Erre utal a hófehér homlokzatot díszítő kék vízililiomok sora, a vízinövények kavargását idéző erkélyrácsok és a falfelületek mozgalmas, hullámzásra emlékeztető változatossága. Az eredetileg lakóházként megépült palota 2007 óta Regionális Összművészeti Központ nevet viseli. Az azóta eltelt években többek között Picasso, Goya, Chagall és Rembrandt műveit csodálhatták meg a látogatók az időszaki kiállításokon. A REÖK emellett zenei programok, kisebb színházi produkciók és más kulturális események közismert színhelye is.

A Tisza Lajos körút egyik meghatározó épülete, Szeged legnagyobb méretű szecessziós stílusú, védett műemléke. 1912-13 között épült, Raichl Jenő Ferenc tervei alapján. Névadója az építtető, Gróf Árpád Márton városi főügyész volt. A három utca által határolt, háromszögletű telken magasba emelkedő, feltűnő tömegű épületet emeltek. Felületformálása igen változatos, oromfalak, erkélyek, beugrók tagolják. Különleges az emeleteket átfogó sarokerkélyek kialakítása. Homlokzatán a keleties hangulatot hordozó kék, sárga és aranyszínű díszítések mellett számos helyen találhatóak a magyar népművészetből átemelt motívumok, kerámiából készült falidíszek. A kovácsoltvas, a szecesszió másik kedvelt díszítő anyaga, ablakvédő rácsokban, virágtartókban, lépcsőkorlátokban jelenik meg a díszes palotán.

1936-ban a Szabadtéri Játékok alkalmával szólalt meg először Csúry Ferenc órásmester különleges alkotása. A Dóm főkapujával szemközt álló épület felső szintjén látható zenélő óra a középkori egyetemek szimbóluma. Naponta kétszer, 12:15 és 17:45 órakor megjeleníti az iskolaévet záró ballagást. Ekkor az óralap előtt az egyetemi vezetők és a ballagó diákok alakjai járnak körbe. A figurákat Kulai József faragta hársfából, modelljei neves magyar személyiségek, többek között Klebelsberg Kunó, Dugonics András, Mikes Kelemen, Petőfi Sándor és Vedres István voltak. A jelenetet a „Ballag már a vén diák…” kezdetű diákének melódiája kíséri. Az óra emellett minden egész órakor a „Szeged hírös város” nóta dallamát játssza szignálként.

A Szegedi Tudományegyetem 2004-ben átadott oktatási és konferenciaközpontja hat szinten, 25.000 m2 területtel áll a tanulás és ismeretterjesztés szolgálatában. Magyarország első zöld kongresszusi központjában tudatosan odafigyelnek a minél magasabb szintű energiahatékonyságra és a hulladéktermelés visszafogására. Konferenciák, üzleti és egyetemi rendezvények magas szintű lebonyolítását vállalják, 50 főtől 1300 főig. A Központ előadó- és szemináriumi termei az egyetemi órákhoz biztosítanak kiváló oktatási helyszínt hétfőtől szerdáig. Az előadásokhoz magas színvonalú audiovizuális technikai felszereltséggel rendelkező termek állnak rendelkezésre, amelyek legnagyobbika közel 700 fős befogadóképességű. Az épületben működik az ország egyik legmodernebb egyetemi könyvtára is, közel kétmillió dokumentumból álló gyűjteménnyel. Többszintes, 300 számítógéppel felszerelt tanulóterében akár ezer hallgató is tanulhat egyszerre, ezáltal az egyetemi élet egyik legfontosabb színtere a röviden csak TIK-nek nevezett komplexum.

A Dóm előterében áll Szeged legrégebbi építészeti emléke, a Demeter-torony. A 4. században élt Szaloniki Szent Demeter vértanú tiszteletére emelt templom maradványát a szegediek Dömötör-toronyként emlegetik. A mostani térszint alatt lévő alapfalai a 11., alsó, román stílusú része a 12. századból való, míg kora gótikus emeletei a 13. század második felében épülhettek. A Dóm építése során kis híján elbontott torony a Fogadalmi templom keresztelő kápolnájaként maradhatott fenn, belsejébe ekkor került Aba-Novák Vilmos „Krisztus megkeresztelése” című falfestménye. Az ajtó bélletébe a vár bontása során előkerült román kori köveket illesztettek, felette pedig a 12. századból való Kőbárány, Szeged legrégebbi ismert szobrászati emléke látható. A katolikus liturgia jelképeivel díszített, kovácsoltvas kapu Bille János szép kivitelű munkája.

A majolika díszes, zöld-kék-narancs színekben pompázó Deutsch-palota Erdélyi Mihály építész tervei szerint 1900 és 1902 között épült. A sajátságosan magyar szecessziós stílus látványos példája, az épület külső megjelenését és lépcsőházait Erdélyi felkérésére Lechner Ödön tervezte. Harmonikus, az építés idején merésznek számító színkombinációkat alkalmazó homlokzatát a népművészetből származó formavilágú Zsolnay-kerámiadíszek teszik egyedülállóvá. A lendületes pártázatú oldalszárnyak között enyhén hullámzó, világoskék pirogránit oromzat koronázza az utcafrontot, amelynek finom díszei a fehér porcelánborítású zárt illetve a szépen formált, indadíszes kovácsoltvas erkélyek. Egyedi kidolgozása miatt figyelmet érdemel a szintén kovácsoltvas rácsozattal védett, magas bejárati ajtó is.

A várost elpusztító Nagyárvíz (1879) után a szegediek fogadalmat tettek egy nagyszabású katolikus templom megépítésére. Hosszas tervezés és számos vita után csak 1913-ban kezdődött meg a kivitelezés. Schulek Frigyes eredeti terveit – azok költségessége miatt – Foerk Ernő módosította. Az I. világháború miatt megrekedt templomépítés csak 1923-ban folytatódott, a Dómot 1930. október 24-én szentelték fel. A Magyarok Nagyasszonya székesegyház az ország negyedik legnagyobb temploma. Építészetileg vegyes stílusú, román, gótikus és keleties-bizánci elemek keveredése jellemzi. Belső terének különlegessége a 9040 sípos orgona, az alföldi szűrbe és szegedi papucsba öltöztetett Madonna-ábrázolás és Fadrusz János „Krisztus a keresztfán”című szobra, amely 1900-ban elnyerte a párizsi Világkiállítás fődíját.

A mai Városháza a harmadik épület egyazon helyen, azonos funkcióval. Az első, szerény kivitelű épületet 1728-ban építették, ennek helyén a 18-19. század fordulóján Vedres István tervei szerint, már a mai alapterületen épült meg a második. A várost csaknem teljesen elpusztító árvíz (1879) után feltöltötték a teret, így az épület túlságosan alacsonnyá, esetlenné vált. Lechner Ödön és Pártos Gyula a meglévő alapfalakra új emeletet és karcsú központi tornyot tervezett. A neobarokk Városházát 1883-ban I. Ferenc József avatta fel, a lépcsőház középső ablakát a király híres mondása díszíti: „Szeged szebb lesz, mint volt”. Figyelmet érdemel a Sóhajok hídja is, amelyet eredetileg az újjáépített várost meglátogató király és kísérete számára építettek. A Városháza különleges hangulatú udvarán nyaranta zenei és színházi programok várják a közönséget.

A romjaiból életre keltett város egyik legszebb eklektikus-neobarokk épülete az 1883-ban megnyitott teátrum. Nagyvonalú eleganciáját Ferdinand Fellner és Hermann Helmer bécsi színházépítőknek köszönhetjük. Félköríves homlokzatát a színjátszás allegórikus alakjai díszítik, két oldalán a falfülkékben Katona József és Erkel Ferenc szobrai láthatók. A két műkő szobor különlegessége, hogy Tápai Antal szobrászművész a helyszínen készítette el őket. A színház belső terei is barokkos lendületességet és díszítettséget mutatnak. A 680 fő befogadására alkalmas nézőtér mennyezeti freskóit Vajda Zsigmond festette. A színház három tagozattal – opera, tánc és dráma – rendelkezik, a Nagyszínház elsődlegesen az operajátszás és a nagyobb volumenű színpadi művek otthona, míg a közeli Horváth Mihály utcában álló Kisszínház a drámajátszásnak és a Szegedi Kortárs Balettnek ad otthont.

1925-ben kezdtek hévízforrás után kutatni Pávai-Vajna Ferenc geológus szakvéleménye alapján. Két évvel később találtak rá a gyógyvízre. A forrás a nevét 1938-ban a gyógyvizet palackozó vállalkozó, Patzauer Dezső 1926-ban született lányáról kapta. Patzauer szorgalmazta, hogy a forrás vizét gyógyvíznek minősítsék, ami 1929-ben meg is történt. A ma látható Anna-kút a forrás feltárásának közelében van, tetején Csáky József Táncoslány című, 1959-ben készült szobra áll. A közelben lévő MÁV-palotát egy időben a forrás vizével fűtötték, ez volt Magyarországon az első, geotermikus energiával fűtött épület. A kúttól pár méterre található az Anna-fürdőimpozáns épülete, amit az innen nyert termálvízzel látnak el.