A várost elpusztító Nagyárvíz (1879) után a szegediek fogadalmat tettek egy nagyszabású katolikus templom megépítésére. Hosszas tervezés és számos vita után csak 1913-ban kezdődött meg a kivitelezés. Schulek Frigyes eredeti terveit – azok költségessége miatt – Foerk Ernő módosította. Az I. világháború miatt megrekedt templomépítés csak 1923-ban folytatódott, a Dómot 1930. október 24-én szentelték fel. A Magyarok Nagyasszonya székesegyház az ország negyedik legnagyobb temploma. Építészetileg vegyes stílusú, román, gótikus és keleties-bizánci elemek keveredése jellemzi. Belső terének különlegessége a 9040 sípos orgona, az alföldi szűrbe és szegedi papucsba öltöztetett Madonna-ábrázolás és Fadrusz János „Krisztus a keresztfán”című szobra, amely 1900-ban elnyerte a párizsi Világkiállítás fődíját.